Harcosaink voltak, vannak és reméljük, hogy lesznek is.
Jelen időben három, félelmet nem ismerő lányról beszélünk, (mint már hamarabb
megtudhattuk) Gloriáról, Belloráról és Annáról. A harcosoknak nincsen
természetfeletti erejük, őseik halandók voltak. A történelemben körülbelül 300
év vezethető vissza a legelső harcos nő felbukkanásáig, ki a sötéttel szembeni
harc során hősi halált halt. Pár évtizeden belül a birodalmat számos, hozzá
hasonló ember lepte el, ám ők sosem voltak nagyravágyóak. Megelégedtek egy
barlanggal, esetleg még egy tágasabb tölgyfa odvával is. Ám a sötétség elleni harcokban elsőként mindig tőlük kértek segítséget, hiszen nekik volt a harchoz a legnagyobb tehetségük.
Talán ha egyetlen csatát kéne kiemelnem, akkor a Gyémánt folyó partján történ, 23 évig tartó háborút említeném meg. A sötétség majdnem az egész birodalom felett átvette az irányítást, ekkor végeztek Dalia királynő fiával, Hellis herceggel. A király nem bírta elviselni ép idegekkel fia halálát, ennek a következményeképp lett öngyilkos, Felakasztotta magát. A birodalmat szörnyen legyengítette ez a két hatalmas veszteség és a sötét egyre előrébb tört. Ekkor lendültek harcba a harcosok, akik igaz, népességük 80%-át elvesztették, de sikerült visszaverniük őket. Ám itt nem volt vége, hiszen el kellett temetni a rengeteg elesettet.
Mindig is bennük volt az ösztön,mely segítségével kitűnőek voltak vadászatban, halászatban és nem utolsó sorban tüzet is tudtak gyújtani. Mára már csak e három amazon maradt, ám bennük meg maradt az előbb említett dolgokhoz mért tehetség. Barlangjukat az erdőben talált állatok szőrméjével, illetve a fából készült tárgyakkal elég otthonossá tudták varázsolni. Középen a földön egy barnamedve lenyúzott bőre díszíti a földet. A szemben lévő két sarokba egy-egy tölgyfából készült szekrény. Ezekbe voltak belehajtogatva külön a harci, külön a mindennapi öltözékek. Többnyire bőrből készítették ruháikat, hozzájuk illő ugyanebből az anyagból készült csizmával. A lábbeli tetejét egy szőrmecsík díszítette, csakúgy mint a ruhák derekára kerülő övet. Bellora ruhája mellé még egy tollakkal kidekorált fejfedő is járt, kimutatva ezzel a lány indián származását. Ezek között helyezkedett el a három ágy, melyek alapzata szintén tölgyből készült, annyi különbséggel, hogy növényi eredetű festékekkel sárgára mázolták. Mindegyiken egy tollpárna, illetve gyapjútakaró. A barlang bejárata mellett jobbra egy fenyő kivésett törzse, ebben tartották fegyvereiket. Többnyire kopja, kard, íjak és az ezekhez tartozó nyilak. Természetesen a tűrakóhelynek is külön helye volt. A bal oldali falhoz lettek stószba állítva az ágak, melyeknek tüze esténként megvilágította az ősök által nyomként hagyott barlangrajzokat.Magától a barlangtól nem messze állt egy körkarám, benne 3 gyönyörű lipicai lóval, kiknek többnyire Bellora látta gondját, hiszen leginkább ő értett velük szót.
Talán ha egyetlen csatát kéne kiemelnem, akkor a Gyémánt folyó partján történ, 23 évig tartó háborút említeném meg. A sötétség majdnem az egész birodalom felett átvette az irányítást, ekkor végeztek Dalia királynő fiával, Hellis herceggel. A király nem bírta elviselni ép idegekkel fia halálát, ennek a következményeképp lett öngyilkos, Felakasztotta magát. A birodalmat szörnyen legyengítette ez a két hatalmas veszteség és a sötét egyre előrébb tört. Ekkor lendültek harcba a harcosok, akik igaz, népességük 80%-át elvesztették, de sikerült visszaverniük őket. Ám itt nem volt vége, hiszen el kellett temetni a rengeteg elesettet.
Mindig is bennük volt az ösztön,mely segítségével kitűnőek voltak vadászatban, halászatban és nem utolsó sorban tüzet is tudtak gyújtani. Mára már csak e három amazon maradt, ám bennük meg maradt az előbb említett dolgokhoz mért tehetség. Barlangjukat az erdőben talált állatok szőrméjével, illetve a fából készült tárgyakkal elég otthonossá tudták varázsolni. Középen a földön egy barnamedve lenyúzott bőre díszíti a földet. A szemben lévő két sarokba egy-egy tölgyfából készült szekrény. Ezekbe voltak belehajtogatva külön a harci, külön a mindennapi öltözékek. Többnyire bőrből készítették ruháikat, hozzájuk illő ugyanebből az anyagból készült csizmával. A lábbeli tetejét egy szőrmecsík díszítette, csakúgy mint a ruhák derekára kerülő övet. Bellora ruhája mellé még egy tollakkal kidekorált fejfedő is járt, kimutatva ezzel a lány indián származását. Ezek között helyezkedett el a három ágy, melyek alapzata szintén tölgyből készült, annyi különbséggel, hogy növényi eredetű festékekkel sárgára mázolták. Mindegyiken egy tollpárna, illetve gyapjútakaró. A barlang bejárata mellett jobbra egy fenyő kivésett törzse, ebben tartották fegyvereiket. Többnyire kopja, kard, íjak és az ezekhez tartozó nyilak. Természetesen a tűrakóhelynek is külön helye volt. A bal oldali falhoz lettek stószba állítva az ágak, melyeknek tüze esténként megvilágította az ősök által nyomként hagyott barlangrajzokat.Magától a barlangtól nem messze állt egy körkarám, benne 3 gyönyörű lipicai lóval, kiknek többnyire Bellora látta gondját, hiszen leginkább ő értett velük szót.
Azta! Még sosem olvastam ilyen blogot, de ha a hasonló stílusúak is ilyenek, hamar megkedvelem őket! Nagyon tetszik a stílusod, a történet... fantasztikus!:) Mihamarabb várom a folytatást!
VálaszTörlésÖlel: Skye